Egy furcsa szerelmi vallomás
Létezik egy lány,aki nehezen kiismerhető és titkait is a legnagyobb biztonságban őrizgeti a többiek elől.Aki nehezen feledi a múltat,de a jelenben sem felejt el élni.Akit ha megbántanak,nem beszél róla,de a szívét mégis nyomja ott legbelül.Aki fél az igaz szerelemtől,de még inkább a csalódástól…hisz meg van rá az oka.Kevesen tudták a lányról,hogy szenved,hiába..kívülről mosoly ül az arcán,de szeméből olykor mégis hideg,szomorú tekintet sugárzik.Még ha ki sem meri mondani,végülis már hiába is tenné,ez rajta nem segíthet.Pedig A fiú épp ott ült mellette.
Igen,A fiú,aki annak idején elcsavarta a fejét,de mára már talált más lányt magának.Pedig a lány igazán szerette.Talán jobban is,mint kellene,de szeretete hiába való volt,ha azóta egy szót sem tudtak egymáshoz szólni.A kapcsolat megszakadt,pedig oly szépen kezdődött..
Akkor botlottak egymásba,mikor a lány a barátaival hócsatázott egy hideg,téli napon.=)Eleinte csak tetszettek egymásnak,de mikor ismerkedni kezdtek,a lány rájött,hogy mindig is egy ilyen fiúra vágyott,aki élvezi az életet,szeret kacérkodni,játszadozni,bókolni és végtelenül romantikus,akárcsak a lány maga.A fiú kacér mosolya és két szép szeme elég volt ahhoz,hogy a lány ott,abban a pillanatban beleszeressen.Sajnos nem volt egyedül ebben az érzésben,mivel a fiút még sok vetélytársával együtt istenítették.De a lányt ez nem érdekelte,sokkal inkább annak örült,hogy a sok lány közül a fiú őt választotta.A kapcsolatuk nem volt egyértelmű,viszont látszott,hogy izzik körülöttük a levegő.Igazi szerelem vette kezdetét…vagyis vette volna kezdetét,ha nem lett volna egy harmadik,aki szintén odavolt a fiúért.Egy harmadik,aki oly kitartóan küzdött a fiúért,hogy célja elérésében bármire képes lett volna.Bármire,még arra is,hogy a lányt és a fiút elválassza egymástól.
Végülis sikerült eltávolodniuk egymástól,így a harmadik megkaparinthatta magának a fiút,mint akárcsak egy trófeát,mert valóban így tekintett rá…A lány szenvedett.
Mindketten szenvedtek.Tudták,hogy kellenek egymásnak,de a kapcsolatuk már nem volt a régi.Barátoknak nem mondhatták egymást,hisz kapcsolatuk kezdetén eleve több volt köztük,mint barátság.Mosolyogni féltek egymásra,féltek a másik reakciójától.Ez így ment szinte az örökkévalóságig,míg a lány nem bírta tovább,feladta a küzdelmet,és kész volt kilépni a fiú életéből.A fiú eközben rájött,hogy azzal a lánnyal,akivel akkor pont együtt volt,nem szereti,mert vele nem volt boldog.Boldogságához nem Ő kellett,sokkal inkább az a lány,aki mosolyával és elbűvölő tulajdonságaival vette le lábáról őt még annak idején.Fel akarta keresni a lányt,hogy mindent bevalljon neki,de már késő volt.
A lány napról napra eltűnt,még a barátai sem tudták,hogy pontosan mi is történhetett Vele.Oly hirtelen történt mindez,hogy a fiú megijedt,hogy talán már soha többé nem láthatja azt,akit talán igazán szeretett.Napok,hetek,hónapok teltek el.Lassan eltelt egy teljes év.Szilveszter napja volt,a fiú hivatalos volt egy házibuliba,ahova az összes többi barátját meghívták.Sok csinos lány volt ott,de az érzést a szeretett lány iránt még mindig nem felejtette el,ezért minden egyes lányban Őt látta.
Egyik pillanatról a másikra meglátott egy ismerős árnyékot,de a hozzátartozó lányt nem látta.Mivel érdekelte,követni kezdte.Az árnyék nem állt meg,szinte menekült a fiú elől,amerre csak tudott.A fiú érdeklődését már végképp felkeltette.Végül zsákutcába került és megfordult.A LÁNY volt az,aki a hosszú idő alatt megváltozott,még csinosabb lett,mint volt,de a szende mosolya megmaradt.=) A fiú alig hitt a szemének.Nem akarta,hogy ismét elveszítse őt,ezért odalépett hozzá,szorosan átkarolta és megcsókolta.A lány beleremegett a csókba,térde összecsuklott.A fiú felsegetítte,majd még utoljára átölelte és fülébe súgta: ,,Soha többé nem akarlak elveszíteni.”
<333.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó